Memories (ChunJoe)
2013. október 22., kedd
Felhúzom lábaimat, majd térdemen összekulcsolom kezeimet, fejemet pedig ráhajtom. Csendben szipogok tovább. Felszínre törnek régi emlékeim, amik kettőnkről szólnak. ChunJi-ról és rólam. Most, hogy jobban belegondolok, mindig én kezdeményeztem, hiába ő az idősebb. És most mégis... mégis én sírok miatta. Úgy érzem, összetörtem. Többé már nem tudok bízni az emberekben. Átvertek... csúnyán átvertek. Többé látni sem akarom ChunJit. Még a többieket sem... Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha egyszerűen csak kilépnék a Teen Top-ból. Minsoo hyung jobb rapper, mint én. Csak az Angelök... csak miattuk vagyok bizonytalan. Na és ha azok az Angelök, akiknek én vagyok a biasuk, többé nem fogják szeretni a Teen Top-ot? Baromság! Lee Byunghun ezt azonnal verd ki a fejedből! Ilyenre még csak gondolni sem szabad!
Egy újabb emlékkép villan fel...
- Byunghun... – susogta fülembe szenvedélyesen ChunJi.
- Chanhee... nem fáj? – kérdeztem aggodalmasan. Már két ujjal is tágítottam.
- Nem – rázta meg erőtlenül fejét. Szemeiben könnyek sorakoztak. – Csináld...
- Mazochista állat – mosolyodtam el halványan.
A 3. ujjamat is belényomtam. Fájdalmasan felnyögött. Kihúztam ujjaimat, majd beléhatoltam. Egy kis ideig mozdulatlan maradtam - hagytam, hadd fújja ki magát. Óvatosan ki-be kezdtem mozgatni. ChunJi ráharapott mutatóujjára, így tompította hangját. Félt, hogy a többiek is tudomást szereznek a viszonyunkról. Gyorsítottan a tempón. Még szenvedélyesebben kezdtem mozgatni. Ez körülbelül negyed órán keresztül így ment. ChunJi nem bírta tovább. Be kell valljam, én is képességeim határán voltam. Pár percig csak feküdtünk egymás mellett, miközben hangosan lihegtünk. Óvatosan ChunJi felé fordultam, akinek szemeiben még mindig ott csillogott pár könnycsepp, ami nem folyt le.
- Nagyon fájt? – húztam el számat.
- Nem... – rázta fejét. Tekintetemet ajkaira szegeztem. Vészesen közeledni kezdtem felé enyéimmel, majd rátapasztottam. Kezeimmel hasát simogattam. Elégedett nyögésekkel adta tudtomra, hogy élvezi. Egyre lejjebb haladtam. Már nem ajkait, hanem nyakát támadtam. Egy helyen annyira kiszívtam, hogy napokig ott maradt egy vörös folt. Égett is miatta szegény feje rendesen.
A szívembe marr ez az emlék. Elterülök az ágyamon, majd újra kitör belőlem a kétségbeesett zokogás. Abban reménykedem, hogy valaki a segítségemre siet. Hogy valaki segít talpra állni.
- Segítség... valaki... – kiáltozom megállás nélkül. Hiába minden. Senki sem segít. Senkinek sem számítok. Bárhogyan üvöltözhetek, nem hallja senki. Cipőkopogást hallok. Mintha valaki itt járkálna... nem, az lehetetlen. Biztosan csak hallucinálok.
- Byunghun... – szólal meg egy hang. Olyan, mint... mint ChunJié! Nem, az lehetetlen. Annyira hiányolnám, hogy már képzelődök is róla? Ez beteges. – Byunghun... – siet az ágyamhoz, majd leül mellém.
Tekintetemet rászegezem. Egyik kezemet óvatosan kinyújtom. Meg akarom érinteni, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg itt van-e. Mikor kézfejem hozzáér vállához, sokkos állapotba kerülök. Nem lehet... biztos, hogy csak képzelődök. Vagy álmodok.
- Chanhee... – suttogom magam elé. – Chanhee, te barom! – tör ki belőlem.
- Byunghun, kérlek, nyugodj le... én csak azért jöttem, mert... látni szerettelek volna – mondja alig hallhatóan.
- Mit akarsz?! Nem látod, mit tettél?! – támadom le.
Nem mond semmit, csak közelebb húz magához, és szorosan átölel. Tágra nyílt szemekkel bámulom a szobám ajtaját, ChunJi válla felett. Az eszem azt súgja; engedd el! Nem szabad bíznod benne! Nem hihetsz neki! Újra elárulna! Ne tedd ezt! De a szívem teljesen az ellenkezőjét diktálja; Itt van! Eljött csak azért, hogy lásson!
- Sajnálom, Byunghun, sajnálom – leheli nyakamba. Érintésétől kiráz a hideg.
Már csak attól is, hogy itt van. Érzem leheletét a bőrömön. Az illata még mindig olyan, mint eddig. Ugyanaz a kellemes ChunJi-illat. Nem tudom, mihez kezdjek. Megbocsássak neki? Vagy küldjem el? Karjaimat lassan felemelem, majd hátára helyezem, és hozzá simulok.
- Szeretlek – suttogja.
- Én is...
– hunyom le szemeimet.
Love
14:00
0 Comments
Received:
Write Comments
