1. rész
2013. október 21., hétfő
Kibaszott hideg van! Utálom a telet. Ennek a köcsögnek is most jut eszébe, hogy "hoppá, ez a japán kölök is él még! Át kéne hívnom egy kis numerára. Ez lenne az első télen!". Csodálatos.
- Im Woo Jin, kinyírlak! - ordítom bele a nagy világba. Persze ezt is a legforgalmasabb utcán kellett megtennem. Ilyen az én szerencsém. A legtöbb ember felém néz, hogy ugyan már, mégis ki ez az idióta elmeroggyant, aki fényes nappal visítozik az utcán. Na, mindjárt ott vagyok, már csak pár lépés. Megnyomom a kaputelefonon a 10-es gombot (?), és várom, hogy ez a barom felvegye.
- Itt Min Jae ügyeletes beszél a szöuli rendőrségről, miben segíthetek? - hallom Woo Jin hangját.
- Mi az, hogy szöuli rendőrség, te gyökerek gyöngye?! Mi olyan sürgős? Miért kellett ide jönnöm? Válaszolj már, te fasz! - toporzékolok, mint egy idióta.
- Na, csak ide értél. Sokáig tartott - sóhajtja.
- Meghalsz... - csikorgatom fogaimat. Nem válaszol. Az ajtó fülsüketítő hanggal jelzi, kinyílt. Feltépem, szinte kiszakítom a helyéről, majd betrappolok a lépcsőházba. A harmadik emeleten megállok, rácsapok a kilincsre, és az ajtó kinyílik. - Meghalsz! - ugrok be a lakásba. Arra számítottam, hogy amint megérkezem, Woo Jin megijed tőlem, de... de itt sincs. Beljebb lépek, becsukom az ajtót, és körbe nézek. Ez hihetetlen... - Hé, hyung! Merre vagy? - forgolódok. A következő pillanatban valaki a hátamra ugrik. - A kurva anyád!
Lábait összekulcsolja a derekamon, kezeivel erősen belém kapaszkodik.
- Baszd meg, Shou, burulunk! - szitkozódik Woo Jin. Épp hogy befejezi a mondatát, már a földön fekszünk. Legalább puhára estem. Megfordulok, így szembe kerülök a félig-meddig meztelen Woon-nal. Kidolgozott felsőtestén nincs semmi... egy szál boxerben mászkál télen ez az idióta. - Hallod, Pupák-chan, szállj már le rólam - nyöszörgi erőtlenül.
- Mit kapok? - húzom az agyát.
- Egy pofont, ha nem emeled fel a formás kis valagadat - puffog.
- Szóval... fenyegetőzöl, ha jól értem - töprengek. - Megéri ez nekem?
- Ha nem akarsz kék monoklikkal bandukolni az utcán, igen!
- Na, nyugi van, elmebeteg hyung! - simogatom a feje búbját.
- Szállj már le! Rohadt nehéz vagy! - erőlködik.
- Na jól van... - sóhajtom egy szemforgatás kíséretében, majd feltápászkodok róla.
- Nehéz volt? - fintorog.
- Igen - húzom el a számat. Szemforgatva közelebb lép, elkapja kezem, majd szorosan magához ölel. Ettől a cselekedetétől elpirulok. Érzem, ahogyan vér szökik az arcomba. - Elmebeteg hyung, mit művelsz? - kezdek feszengeni. - Engedj már el!
Megpróbálok kiszabadulni szorításából, de nem sikerül. Arca egyre közelebb kerül enyémhez. Ajkait enyéimre tapassza. Nyelvével összekulcsolja enyémet, és nem engedi el. Kezével hasamat simogatja. Kiráz a hideg érintésétől. Végül visszacsókolok. A vad csókcsatánk közben egyre közelebb érünk a kanapéhoz, végül hyung ledönt engem, majd rám nehezedik.
- Szűk a hely... - mormolja maga elé. Kitágult szemekkel pillantgatok rá, mire nemes egyszerűséggel felkap ölébe, és átfut velem a szobájába.
- Hyung, mit akarsz? - dadogom. Nagyon is jól tudom, mit akar... ez kissé megrémiszt, hisz már nagyon rég csináltuk, és azt hiszem... kijöttem a gyakorlatból.
Hyung nem válaszol. Kaján vigyor ül ki képére. Ismét letámadja ajkaimat, ezúttal bele is harap. Pólómat letépi rólam. Keze egyre lejjebb csusszan, már a nadrágomban, sőt az alsónadrágomban matat. Pír ül ki arcomra cselekedeteitől. Kezeimet megfogja, majd a boxerére helyezi. Azt hiszem azt akarja, hogy vegyem le róla... Egyre lejjebb húzom boxerét. Férfiassága már... Nem merek odanézni. Miért vagyok ennyire zavarban? Woo Jin hyung önfeledt nevetésben tör ki.
- Mégis mi ilyen vicces? - háborgok.
- Mikor lettél te ilyen félénk és aranyos? - dönt le az ágyára. Kezeimet fejem mellé emeli, majd csuklómnál lefogja.
Időközben rólam is lekerült a boxer. Számról áttér nyakamra, majd szívni kezdi. Most már nyögdécselek is. Mutatóujját sunyin, észrevétlenül becsúsztatja, majd tágítani kezd. Pár perc után még egy ujját belém tolja. Kétségbeesetten felnyögök.
- Hyung... kérlek... ez fáj... - suttogom. De hiába. Nem áll meg. Sőt. Egyre gyorsabban a magáévá akar tenni.
Love
21:08
0 Comments
Received:
Write Comments